Fekete István

Fekete István a Somogy megyei Göllén született, Fekete Árpád tanító, iskolamester és gazdálkodó és Sipos Anna első gyermekeként. Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. Fekete István az elemi iskola első négy (1906-1910) évét szülőfalujában végezte el, az ötödik évet már Kaposváron kezdte el, ahová egy év múlva a család is költözött.
Első vadászélményeit 1917 nyarán Somogyfajszon szerezte nagyapai nagynénjénél.
1917 végén besorozták. 1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tett. Káplárként szolgált 1918-ig.
1924-1926 között Mosonmagyaróváron tanult, és mezőgazdász lett.
Ezután Bakócára került, egy grófi birtokra.
1929. december 12-én házasságot kötött Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával. Ajkán gazdatiszt. Lánya, Edit 1930-ban, fia, István 1932-ben született.
A Nimród vadászújság szerkesztőjének, Kittenberger Kálmánnak küldte el cikkeit.
1936-ban megírja a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatára a Koppányi aga testamentumát, amellyel első lesz.

1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatán, a Zellérek című regénye kapta a 3000 pengős első díjat. A Zsellérek népszerűségét mutatja, hogy 1939 és 1944 között hét kiadást ért meg. 1946 tavaszán tiltó indexre került a proletárdiktatúrával és a bolsevizmusról írottak miatt, s a politikai rendőrség, az ÁVH is bántalmazta miatta. A rendszerváltozás után, először 1994-ben jelent meg újra csonkítatlan formában. 
1940-től a Kisfaludy Társaság tagja.
Ezután Budapesten, a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott az 1949. tavaszi tisztogatásig. A kommunista rendszer őt is elhallgattatta; nagyobb lapokban nem jelenhettek meg írásai (a rendszerváltás előtt vagy környékén kiadott életrajzai többsége többnyire erről az elhallgattatásról is szemérmesen hallgat). A nélkülözés évei jönnek. Könyveit nem adták ki, állandó állást sehol nem kapott 1951 őszéig, amikor tanári álláshoz jutott a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskolában. Komolyabb egzisztenciális segítséget csak az Új Ember katolikus folyóirat szerkesztőségétől kapott, akik rendszeresen közölték apróbb, tárcaszerű novelláit.
1955-ben a Halászat című könyvét tankönyvként adták ki. Ezután sok könyv következett, számos kíváló ifjúsági regény, az ember és a természet igazi viszonyát hűen ábrázoló, melegszívű írás.
1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár című regényéért.
Több regényéből készült sikeres film, így a Bogáncs, a Tüskevár és rajzfilmen a Vuk.
1970-ben halt meg Budapesten; a Farkasréti temetőben temették el.

Művei:

Aranypára (forgatókönyv, 1943)
Ballagó idő (életrajzi regény, 1970)
Barangolások (elbeszélések, 1968)
Bogáncs (regény, 1957)
Ci-Nyi (állattörténetek, 1993)
Csend (kisregény, 1965)
Csí (kisregény, 1940)
Doktor Kovács István (forgatókönyv, 1940)
Egy szem kukorica (novellás kötet, 1944)
Éjfél után(regény)
Emberek között (regény, 1944)
Erdei utakon (elbeszélések, 1987)
Erdély (kisprózák, 2006)
Féltékenység (forgatókönyv)
Gyeplő nélkül (regény, 1947)
Hajnal Badányban (regény, 1942)
Hajnalodik (színdarab, 1940)
Halászat (tudományos munka, 1950)
Hu (regény, 1966)
Kittenberger Kálmán élete (életrajz, 1962)
A koppányi aga testamentuma (regény, 1937)
Kele (regény, 1955)
Lutra (regény, 1955)
Öreg utakon (elbeszélések, 1941)
Őszi vásár (elbeszélések, 1962)
Pepi-kert (tudományos munka, 1960)
Rózsakunyhó (elbeszélések, karcolatok, 1973)
Tüskevár (regény, 1957)
Téli berek (regény, a Tüskevár folytatása, 1959)
Tíz szál gyertya (kiadatlan novellák és versek, 1947)
Tűz mellett (elbeszélések, 2006)
Vuk (regény, 1965)
Vadászatok erdőn-mezőn (elbeszélések, 1987)
Végtelen út (regény, 1994)
Zsellérek (regény, 1939)