Esélyórák Pest megyében

2018. május 8.

Érzékenység?! Érzékenyítés?! Van-e különbség? Mindenki érzékeny: az időjárásra, egyes gyümölcsökre, ételekre, egymásra.. a sort végtelenségig folytathatnánk! Különösen igaz ez gyermekeinkre, akik napról-napra tapasztalatokat szereznek környezetükről. Hétköznapjaikban találkozhatnak sérült, mozgáskorlátozott vagy egyéb fogyatékossággal élő emberekkel. Hogyan lépjenek velük kapcsolatba? Valóban mások, mint ők, vagy ugyanolyanok, csak jobban figyeljenek rájuk? Olyan kérdések ezek, amelyek fölmerülhetnek, ha találkoznak velük. Felelősségünk érzékenyíteni őket, hogy át tudják érezni a segítségre szorulók helyzetét.

3 osztályban: az 5.a-ban, az 5.b-ben és a 6.a-ban volt esélyóra. Ezúttal egy látássérült hölgy látogatott el hozzánk, egy vakvezető kutya társaságában. Őszinte, oldott légkörben beszélgetett a gyerekekkel a látássérült és a vak emberek hétköznapjairól. Hogyan tanítják meg őket az önálló életre, a tájékozódásra ügyeik önálló intézésére. A tanulók rájöttek: a fogyatékkal élők is tudnak teljes életet élni. Fontos, hogy természetesen viselkedjenek velük, csak akkor segítsenek, ha ez szükséges. A gyerekek nyitottak voltak, különösen Amy kutya aratott nagy sikert. Mindenki csodálkozott, hogy egy vakvezető kutya kiképzése milliókba kerül, és milyen fontos társa lehet egy vak embernek. Végül láthattuk, hogyan dolgozik együtt kutya és ember.
Úgy érezzük, a gyerekek újabb tapasztalattal gazdagodtak, érzékenyítésük révén érzékenyen fognak reagálni segítségre szoruló embertársaikra! Szívesen szervezünk a jövőben is ilyen találkozókat!

Írta: File Irén tanárnő