Ingyenes előadások a Nemzeti Színházban
2018. január 20. Budapest
Nagy nap volt a 8. osztályosok életében, mert azon a napon írták meg a központi írásbeli felvételiket magyarból és matematikából. Már haza is érkeztek, s többnyire elfogyasztották a finom ebédet, amikor 13 óra körül a kisebbek lázasan gyülekeztek az állomáson, mert délután várt rájuk egy lelket melengető, vidám program.
15 órától a 3., 4. és 6. osztályosok egy csoportja a Nemzeti Színházban – kísérőtanáraikkal (Békési Ildikó, Greksa Lászlóné és Füzesi Péterné) együtt – térítésmentesen nézhették meg a „János vitéz” előadását.
Margó néni pályázott a „#nemzetiadiakokert” címmel meghirdetett programra, így a részt vevőknek csak az útiköltséget kellett kifizetni. A pedagógusok nagyon alaposan előkészítették a színházlátogatást. Nemcsak a műről beszélgettek a tanulókkal, de előre megrendelték és megvették a vonat- és villamosjegyeket – kihasználva a csoportos utazás nyújtotta kedvezményeket is -, hogy minél olcsóbb legyen ez mindenkinek.
Végül 38 gyerek szállt fel a vonatra, ahol Ildi néni már várt bennünket, helyet biztosítva az utolsó kocsiban. Pillanatok alatt Zuglóba értünk. Onnan az 1-es villamossal jutottunk el a Közvágóhídig. Rövid séta és csoportképek készítése után bementünk a Nemzeti Színház épületébe. Ott már gyülekeztek az ország különböző részéből érkező diákcsoportok a 15 éve megnyílt épületben. A 2017/18-as évadban 180 éves a Nemzeti Színház olvasható a színház magazinjában. Kultsár István 1822-ben kelt írásában arról elmélkedik: „Vajon kell-e a magyarnak teátrum?”. A második pesti magyar színtársulat vezetője 5 pontban támasztja alá, hogy miért szükségesek a „teátrumi játékok”. Köztük szerepel az is: „hogy a nemzetet ezen kellemes módon neveljék és tökéletesítsék, mintegy érezhetetlenül oktatva nevelhetik az embereket”. Nem túlzok, ha azt írom, ez történt velünk is.
Az előadás színes, látványos és mozgalmas volt. Kicsi, nagy – alsós, felsős, gimnazista és felnőtt is talált benne számára tetszetős dolgokat. Magyar népzenék szólaltak meg, különböző zenei kísérettel, táncoltak vagy ütemesen mozogtak a kaposvári és budapesti színi növendékek, illetve a felnőtt szereplők. Végigkövethettük, s akár a színpadi szereplőkkel együtt mondhattuk Petőfi Sándor gyönyörű sorait. Eljátszották, kivetítették Kukorica Jancsi „kalandjait”. „ A főszereplő próbatételes kalandsorát a mai gyermek-néző is a sajátjának, a hőssé válás hiteles példájának tekinthesse” – ez volt a rendezés szándéka. A kipirult arcokat látva, ezt többnyire sikerült megvalósítani. Ugyanezt bizonyítják azok a mondatok, amiket előadás után hallottunk a gyerekektől, pl.: „Jó, hogy eljöttem veletek, mert nagyon tetszett.”
Sok tanuló most volt először színházban. Többen elragadtatva csodálták a szemünk elé táruló Duna-partot nevezetességeivel, amit eddig csak a TV-ben vagy könyvekben láttak. Az előadás után a 2-es villamossal utaztunk a Jászai Mari térig. Gyönyörködhettünk a kivilágított Citadellában, a Budai Várban, a Mátyás templomban, a Halászbástyában és a Parlamentben is. Szemügyre vehettük a Szabadság, az Erzsébet és a Lánchidat az alagúttal.
Az enyhe időben jól esett a rövid séta a Nyugati pályaudvarig, ahol a „MEKI” sem maradhatott ki. A finom falatokat a vonaton fogyasztották el a kissé fáradt nebulók. Miután jól laktak, többen el is álmosodtak. A szülők természetesen már ott várták a 3. és 4. osztályosokat. Örömmel hallották, hogy Margó néni és Deni néni már tervezi a következő színházlátogatást. Legközelebb tavasszal a „Ludas Matyi”-t fogjuk ingyen megtekinteni a Nemzeti Színházban. Engem is meghívtak, hogy tartsak Velük. Szívesen megyek, mint vendég illetve kísérő, mert a diákok fegyelmezetten, rendesen viselkedtek.
Pálné Gelniczky Mária (Marika néni) nyugdíjas pedagógus
