Monorierdei Fekete István Általános Iskola

Határtalanul! Erdeiek Hunyadi nyomában – Történelmi tanulmányi kirándulás

Készülődés a kirándulásra

2019. május 6-10.

Iskolánk 17 hetedikes és 9 nyolcadikos diákja a Határtalanul program keretében elutazhatott Szerbia és Románia magyarlakta területeire. A kirándulás témája „A Hunyadiak nyomában” volt.

A kiutazó diákok a kirándulást megelőzően előkészítő órán vettek részt. Megismerték a történelmi Magyarország felbomlásának következményeit. Megtudták, hogy miért él sok magyar anyanyelvű ember a határainkon kívül. Megismerkedhettek a Hunyadi család életútjával, törökellenes harcokban betöltött szerepükkel és a kirándulás programjával. Ezt követően csoportmunkában feladatokat kellett megoldaniuk táblagép segítségével a kirándulni vágyó diákoknak.

Még az utazás előtt témanap keretein belül iskolánk többi diákjával is ismertettük utazásunk célját, helyszíneit és a Hunyadi család történelmi szerpét. Minden diák korosztályának megfelelő filmet nézhetett meg. Ezt követték a játékos foglalkozások, lehetett puzzle kirakni, színezni, de aki sportolni szeretett volna, azt is megtehette. Ezek a foglalkozások a várvédéssel, és a programban szereplő helyszínekkel voltak kapcsolatosak. Ajándékokat is készítettünk, 50 db Vukos, rókás könyvjelzőt, 50 db mézeskalács szívet, Monorierdő felirattal és 6 koszorút. 10 db évkönyvet is csomagoltunk iskolánkról. Izgatottan vártuk a kirándulás napját.


Kalandozás a magyar történelemben

2019. május 13 – 16.

2019. május 13-án 6 órakor volt a gyülekező az iskola épülete előtt. A csomagok elhelyezése után buszunk Péteri felé vette az irányt, ahol hozzánk csatlakozott 13 diák és 1 pedagógus, a Pittner Dénes Általános Iskolából. Ezután a határ felé indultunk. Szegeden találkoztunk idegenvezetőnkkel, Káposzta Lajossal, majd Röszkénél átléptük a határt.

Első állomásunk Hajdújárás volt. A magyar-szerb határtól 2 km-re fekvő kis faluban kb. 2500-an élnek, és szinte mindenki magyar anyanyelvű. A lakosság főleg növény- és gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Ellátogattunk a falu Petőfi Sándor nevét viselő általános iskolájába. Az igazgatónő már a kapuban kedvesen fogadott bennünket. Megmutatta a tantermeket, a tornatermet és bepillanthattunk egy-egy tanórára is. Az iskola épülete kicsi volt és régi, de a tantermek projektorokkal voltak ellátva. Minden évfolyamon két-két osztály van, de mivel kevés a tanterem az iskolában délelőtt és délután is oktatnak. A tanítás magyar nyelven folyik, de ez mellett elsőtől kezdve szerbet, angolt és németet is tanulnak a diákok. Az iskola nyolcadikos diákjai egy tanteremben vártak bennünket. Két diáklány vetítéssel egybekötve mutatták be iskolájukat, majd a mi iskolánkat Füzesi Péter Pálné mutatta be. Ezután átadtuk ajándékainkat, majd tőlük két nagy szatyor almával távoztunk.

Ezután Szabadkán álltunk meg. A város területe a török idők előtt a Hunyadiak kezén volt. A települést Mátyás király 1464-ben Dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának adományozta. Először megnéztük a szecessziós városházát, majd programunkat bővíteni kellet a busz technikai meghibásodása miatt. A zentai programok helyett a szabadkai városháza tornyába mentünk fel, ahonnan megcsodálhattuk az egész környéket. Ezután egy nagy sétát tettünk a város központjában, megnéztük a zsinagógát, a Zsolnay kerámiával fedett szökőkutat, a Szabadkai Népszínházat, ahol Blaha Lujza kezdte pályafutását. Ezután öt csoportot alkotva feladatokat kellett megoldaniuk a látottak és hallottak alapján a tanulóknak.

Már késő délután volt mikor buszra szálltunk, és Rúzsa Magdi szülőfalujába, Kishegyesre utaztunk. Itt volt első napi szálláshelyünk. A szállás csodaszép volt, a bútorzat diófából készült, az udvaron kemence és mellette egy tó volt kialakítva, amit a diákok azonnal körbe is futottak. A szállásadók már vacsorával vártak, levest, csevapot, pljeskavicát kaptunk ajvárral és sült krumplival, és utána süti is volt! Este az étkezőben csapatépítő ismerkedést tartottunk a két iskola diákjai számára. Palettán szerepelt a beszélgetés mellett a zenét hallgatás, majd kezdődött a „kincsvadászás”. A kertben elemlámpákkal a gyerekek sok-sok finomságot találtak, így megvolt az esti mozgás, majd mindenki ment tisztálkodni és aludni. Éjszaka elkezdett szakadni az eső.

Másnap korán keltünk. A svédasztalos reggeli után felszálltunk a buszra, és meg se álltunk Péterváradig. Pétervárad egy község, Újvidékkel szemben, a Duna jobb partján. Felsétáltunk a várba, ahol 1463-ban kötött szövetséget Mátyás király Velencével a török ellen. Sétáltunk a rendezett várudvaron, megnéztük a múltat bemutató múzeumot és a föld alatt húzódó védelmi folyosókat. Az idegenvezetőtől megtudtuk, hogy a négyszintes alagútrendszer hossza 16 km, de ennek csak bizonyos részei látogathatók. A vár tetején egy szép óratorony áll, sokan csak mint “fordított órát” ismerik, azért, mert a nagymutató mutatja az órát, a kicsi a percet. Az eső nagyon szakadt, így sajnos Újvidéket csak a busz ablakából tekinthettük meg. Tovább utaztunk dél irányába, Zimonyba. A település Belgrád központjától 5 km-re fekszik. Esernyőkkel a kezünkben elsétáltunk az egykori vár romjához. A toronyszerű építménybe nem tudtunk bemenni, mert felújítás alatt állt. Koszorúnkat az építmény előtt helyeztük el, itt halt meg pestisben 1456. augusztus 11-én Hunyadi János kormányzó. Ezután Szerbia fővárosába, Belgrádba mentünk. Megnéztük a nándorfehérvári csata színhelyét, ahol 1456. július 22-én, a várvédők élén Hunyadi Jánossal, győzelmet arattak a törökök felett. Az emléktáblánál elhelyeztük koszorúnkat, majd megcsodáltuk a Száva és a Duna összefolyását. Ezután bementünk a parkban található Hadtörténeti Múzeumba. Végigsétáltunk Belgrád „Váci utcáján”, majd 45 perces szabad programot kaptak a diákok, lehetett vásárolni, nézelődni.

Ezután második napi szálláshelyünkre, Székelykevére utaztunk. Székelykeve a magyar nyelvterület legdélebbi, többségében magyarok által lakott települése. Nevét onnan kapta, hogy 1882-ban bukovinai székelyek érkeztek a faluba, összesen 645 család. Az itt élő emberek ma is székely nyelvjárásban beszélnek. Itt milánói makaróni volt a vacsora. Három helyen voltunk elszállásolva a faluban. Vacsora után itt sem maradhatott ki a közösségi program, beszélgettünk, társasjátékoztunk, kártyáztunk.

Harmadik nap is korán keltünk, és a svédasztalos reggeli után indultunk Szendrőre. Szép idő volt, nem esett az eső. A felújításra szoruló, háromszög alaprajzú várnak egykor 21 tornya volt. 1448-ban a vesztes rigómezei csata után Brankovics György szerb despota itt tartotta fogva Hunyadi János kormányzót, de mivel a magyar sereg ostrom alá vette a várat, szabadon engedte. 1454-ben Hunyadi János mentette fel a török ostrom alól. A vár ostrománál hunyt el Kinizsi Pál hadvezér, de az erre utaló emléktáblát nem találtuk meg.

Következő állomásunk Galambóc volt. A vár festői romjai a Duna partján állnak. 1458-ban a várat Mátyás serege ostromolta, de a belharcok miatt kénytelen volt az ostromot félbeszakítani.

A Kazán-szoroson haladtunk tovább, amely lenyűgözte a diákokat. A 134 kilométer hosszú szoros a Dunán, Románia és Szerbia között helyezkedik el. Az ókortól természetes határként működött a Kárpát-medence és a Balkán-félsziget területei között. Az Al-Duna szabályozásának gondolatát Széchenyi István vetette fel, majd Vásárhelyi Pál tervei alapján 1834-ben megkezdődött az építkezés is. A mára állandó vízi út meglétéhez az alapvető változást az 1970-es évek elején megépített Vaskapu vízlépcső jelentette. A tájban gyönyörködve, a Vaskapu-vízerőműn léptünk be Románia területére.

A Cserna folyó völgyében fekvő Herkulesfürdőre utaztunk, ahol rövid sétát tettünk a község utcáin. Ez a terület a Bánsághoz tartozik, a magyarok száma nagyon kevés. Az itt lévő melegforrásokat már a rómaiak is ismerték. 1773 nyarán egy bécsi orvos elemezte Herkulesfürdő vizét és megállapította, hogy csodálatos gyógyító ereje van. Ekkor épültek elegáns barokk palotái, melyek mára nagyrészt lepusztultak. Az éjszakát is itt töltöttük egy szép panzióban. A bőséges vacsora után epertortát is kaptunk. A csoport fáradt volt, így kimaradt az esti közös társasjáték parti, de a szobákban a gyerekek még összegyűltek egy kis esti beszélgetésre.

Negyedik nap is svédasztalos reggeli fogadott bennünket. Temesvárra utaztunk, Románia harmadik legnépesebb városába. Megtekintettük Dózsa György kivégzésének feltételezett helyszínét, a Dóm tér magyar, német, szerb, bolgár, román vonatkozású szép épületeit, a Mária Terézia bástyát, a Lloyd-sor szecessziós palotáit, a Hunyadi-várat, a román, magyar és német nyelvű Nemzeti Színházat és az Állami Opera épületét. Ezután betértünk a város ortodox főszékesegyházába. A tanulók ezután 30 perces szabad programot kaptak, nézelődhettek, fagyizhattak.

Utána Aradra utaztunk. Megnéztük a Víztornyot. Átadásakor, 1896-ban a város legmagasabb épülete volt. 1956-ig szolgáltatott ivóvizet a város lakóinak. 1990 óta magántulajdonban van. A kiállítási rész öt emeleten át húzódik: az első emelet időszakos kiállításoknak biztosít teret, a másodikon a ’70-es-’80-as évek aradi festőinek munkái láthatóak, a harmadikon van a vízmúzeum, amely igyekszik bemutatni, hogy az idők során miként használták az emberek a vizet. A negyedik emelet az aradi tűzoltó hagyományoké. Az ötödik emeleten, lépcsőn, bejuthatunk a 400 tonna víz tárolására méretezett tartályba. A városban végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. Az emlékműnél elhelyeztük koszorúnkat. Sétát tettünk a belvárosban, sajnos azt tapasztaltuk, hogy itt is kevés a magyarul beszélők száma. Arad után Magyarország felé vettük az irányt.

Szegeden elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, majd először Péterire mentünk, Monorierdőre este tíz órára érkeztünk.

Ez a kirándulás tanulságos volt. Megismerkedtünk a határon túli magyarokkal, a Hunyadiak életének egy részét átéreztük, felfedeztünk természeti értékeket, nagyon sok élménnyel gazdagodtunk. Tanulóink és Péteri diákjai között szoros barátságok születtek, reméljük sokáig tartani fognak!


„Kalandozás” értékelése

2019. május 22 – 29.

A kirándulásról hazatérve értékelő órát tartottunk. Irányított beszélgetéssel, képek visszatekintésével felidéztük „kalandozásunkat”, átbeszéltük a tanulmányi kirándulás tapasztalatait és élményeit.

Az egyes helyszínekkel és tevékenységekkel kapcsolatos legemlékezetesebb pillanatokat és tudnivalókat elevenítettük fel a diákokkal. A legizgalmasabb történeteket mesélő diákok különböző finomságokat kaptak jutalmul.

Ezt követően összeállítottunk egy kisfilmet a kirándulás képei segítségével.

Ez a beszélgetés és a kisfilm összeállítása nagyon gyorsan elrepült, jó hangulat jellemezte a foglalkozásokat.

A diákok utolsó kérdése ez volt: „Visszamehetnénk még egyszer?”

Az ötödik és hatodik osztályos tanulók megnézhették és meghallgathatták a kirándulásról készült képes videót. A kedvcsináló élménybeszámolóval ösztönöztük az alsóbb évfolyamos diákokat, hogy ők is részt vegyenek a jövőben hasónló kirándulásokon.

Fényes Bata Anna, Füzesi Péter Pálné, Kézér Dávid – kísérő tanárok

Kereső

Archívum

Kereső



Kategóriák



Archívum

🡅 Vissza az oldal tetejére 🡅

Image

Copyright © Monorierdei Fekete István Általános Iskola
error: Content is protected !!